Hikari ajánlásával: A jövő klasszikusai (T5W #13)

Sziasztok!
Egy ideje már gondolkodok egy ilyen rovaton, most lett elég időm és kitartásom, hogy nekiálljak és elkészítsem.
A „Hikari ajánlásával” terveim szerint állandó rovat lesz, amit igyekszem rendszeresen hozni.
Különböző szempontok szerint válogatok majd össze három-öt könyvet.

Mivel a „Hikari ajánlásával” rovat hasonló perspektívára épül mint a Top 5 Wednesday (és nem is biztos, hogy minden szerdán be tudok szállni majd) ezért ezen belül hozom le a posztokat.

Annyi különbséggel, hogy lesz egy külön T5W kép, valamint a bejegyzés címében is megjelenik majd.

Az eheti téma egy régebbi lesz:
A jövőben klasszikussá válnak

Őszinte leszek, egy kicsit máshogy fogok hozzáállni ehhez a témához. ugyanis nem csupán olyan könyveket kerestem, akik klasszikusok.
Hanem olyanokat, amik talán 50-70 év múlva le fogják cserélni az iskolai klasszikus kötelező olvasmányokat. Jó lenne látni, hogy tényleg történni fog ilyen változás, reménykedem, hogy igen.

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Ezt azért merem ajánlani későbbi klasszikusnak, akár kötelezőnek is, mert fenomenális. Mármint az egész könyv. Annyira átjön belőle, hogy értékeljük az életet, azt, amit kapunk.
Igen, játsszuk mi is „az élet játékát”. Megéri, talán ötödik vagy hatodikosok számára megfelelő olvasmány.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Azt hiszem, ez az, amit lazán minden tizenegyedikes kezébe nyomnék azzal az utasítással, hogy „Olvasd el bátran, nem csak te vagy összezavarodva”. Nagyon mai, nagyon olvasmányos, és könnyen lehet a szereplőkkel is azonosulni. Egy próbát mindenképp tegyen vele a jövő generációja. (meg a mostai is. Ez volt a reklám helye)

 

 

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Én két éve olvastam, és kicsit már akkor is klasszikus érzésem volt, elvégre walkman. Nekem már nem volt walkmanem, anyának velem ellentétben igen.
Fura volt olyan könyvről olvasni, ami ugyan kortárs, mégis különlegesen régies hangulat lengte körül. Talán nyolcadikosok számára lenne jó választás, vagy egy évfolyammal feljebb.

 

 

Matt Haig: A fiú, akit karácsonynak hívnak

Ez az a könyv, amit nagyon meleg szívvel adnék kisebb gyermekek kezébe is, mint „klasszikus”, így inkább megszeretnék az olvasást, nem eltávolodnának tőle. Talán. Nagyon aranyos, és tanulságos a történet, illusztrált, csodás kiadással, amit öröm kézbe venni.

 

 

Pusztai Andrea: Bizánc trilógia

Igaz, a harmadik rész még készülőben van, de attól még ajánlom a teljes trilógiát. Úgy érzem, egyre kevesebben mernek olvasni magyar szerzős könyvet, főleg, ha történelmi. Pandi pedig bátran merte használni a műfajt, ráadásul nem csak hasraütés szerűen, hanem mélyen utánanézve.
Inkább gimnazistáknak ajánlanám, tizenegyedik-tizenkettedik osztály környékén.


Az én Top 5 listám most ennyi lenne.
Mivel egyre jobban gyarapodik a csapat, így nem egyenként linkelgetek. ITT találjátok a zónát, ahol mindenki bejegyzése is elolvasható, akár visszamenőleg is.