J. K. Smith: Szerelem hirdetesre {+ Interjú}

„Mindenki megérdemel egy családot.”

Kiadó:Álomgyár
Kiadás éve: 2017
Oldalszám:316
Fülszöveg:
Kori élete fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti, egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik körülötte.
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget?
Megtakarított pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja.
A lány régi életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük.
Vajon túléli kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?
J. K. Smith humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az összefogás a legfontosabb érték.




Szeretek blogger barátoknál könyvekre bukkanni. Egész pontosan könyves montázsokra.
Niitaa montázsa győzött meg, hogy olvassam el a könyvet.
Jó döntés volt.
Az Álomgyár kiadónak pedig nagyon hálás vagyok, amiért recenziós példányt kaphattam a könyvből.

Hősnőnk Kori, aki férje halála után úgy dönt, épp ideje új életet kezdenie.
Mindig mások mondták meg, mit tegyen és mikor, ezt pedig megunta. Így, amikor talál egy hirdetést, amelyik házvezetőnőt keres, fogja a cuccát és kirepül Kanadába.
Se ő, se a munkaadója nem sejti hogy életük nagy kalandja veszi kezdetet.

Egy fiatal magyar nő külföldön. Te jó ég, mi lesz ebből? gondoltam, és a választ hamarosan megadta a könyv.
Ugyanis valami nagyon jó dolog sült ki az egészből.
Az írónő stílusa könnyed és magával ragadó, az a tipikus beszippantós-olvasmány.
Elutaztam Kanadába a kanapén ülve és milyen felejthetetlen nap volt.
Bizony, egy nap alatt elolvastam, nem nagyon akartam letenni.
Ha van valami, ami ennek könyvnek tuti erőssége, az a humor.
Rég nevettem ennyit olvasás közben.

Ráadásul voltak benne lovak, szóval az lómániásként számomra pláne pluszpont. Még úgy is, hogy a lovas énem csodálkozott azon, hogy valaki néhány hét lecke után már vágtatott, de ezen igazán nem akadok fent.
Még azon se nagyon, hogy totálisan nem volt nyelvi akadály a szereplők közt. Lazán elbeszélgettek egymással, szép hosszú mondatokban is. Még ha felsőfokúja is van az embernek ezen is meglepődtem kicsit, de mint mondtam nem akadok fent ilyesmin.
A sok finom magyar étel viszont tetszett benne. Kiváncsi vagyok egy külföldi élőben hogy reagál...bár a töltöttkáposztát hiányoltam.

Kori egy tök jó karakter lett, akinek egy drasztikus változás kellett a továbblépéshez de legalább megtette. És fel is találta magát egy totál idegen helyen, nem várt folyamatos terelgetést, ennek pedig különösen örültem.
Chris-szel kifejezetten szimpatizáltam, olyan jó volt olvasni, hogy ennyire fontos neki a lánya. Kedves, figyelmes, gondoskodó, aki valahogy mindig mindent megoldott.
Nem titkolom, Holly volt a kedvencem. Igazi cserfes, tiszta szívű leányzó, az első jeleneténèl a szívembe zártam. Én is ilyen kislányt akarok.
Andi olyan volt, mint egy duracellnyúl, de határozottan jó barátnő, Chris szüleit is megkedveltem, jó volt olvasni, hogy fontos számukra a fiúk boldogsága.

Egy szó, mint száz, sokkal jobb volt, mint vártam.
Könnyed, romantikus, humoros...kicsit néha túl drámai, a vége felé pedig kevesebb rózsaszín cukormázzal is beértem volna, de kit érdekel?
Elég valóság van a mindennapokban, kell néha ez az álomvilág is.
Kanada pedig felkerült a bakancslistámra. Egyszer jó lenne eljutni ilyen helyre igazából.

Bejegyzés EXTRA
- Interjú J. K. Smith-tel. -

Hikari: Kezdésként kérlek, mondj magadról három dolgot, hogy kicsit megismerhessük a "hétköznapi" oldalad.

J. K. S.: Egy kis faluban élek két lányommal és férjemmel. Tanítóként szereztem diplomát, de maradtam a családi vállalkozásban. Imádok olvasni és moziba járni.

H.: Mikor és miért kezdtél el írni?

J. K. S.: Tavaly novemberben kezdtem el az írást, miután a pánikbetegség szobafogságra ítélt. Megjegyzem, azóta már sokkal jobban vagyok. Hogy miért pont az írás? Halvány lila gőzöm sincs. :D Sosem próbáltam.

H.:  Hogy néz ki nálad az alkotói folyamat?

J. K. S.: Először csak egyetlen mondatom volt meg. A legelső. Leírtam, utána már jött magától a többi. Mindig csak az adott részre, vagy történetre koncentrálok. Visszafelé javítani sem szoktam. Ha a végére érek, legalább kétszer átmegyek még rajta, és javítom, amit kell. Ha ezekkel készen vagyok, csak akkor kezdek el agyalni a következő regényen.

H.:A könyv címe utal arra, ami beindítja a cselekményt. Jó döntésnek tartod vagy ma már inkább változtatnál?

J. K. S.: Semmin nem változtatnék a címmel kapcsolatban. Általában mindig az első megérzés a jó.*mosolyog*

H.: Minimalista a borító a színek mégis vonzzak a tekintetet. Így álmodtad meg, vagy csak így alakult?

J. K. S.: Eszembe sem jutott, hogy ilyen élénk színeket, vagy "fél nőt" szeretnék a borítóra. :D Addig csűrtük- csavartuk a grafikussal és a kiadó vezetőivel, hogy a végén ez lett belőle, de maximálisan elégedett vagyok. Tipikusan "Itt vagyok! Nézz ide!" borító lett.

H.: Álnevet használsz. Miért? Nem is gondolkodtál saját névvel publikáláson?

J. K. S.: Nem szerettem volna saját névvel publikálni. Egyrészt sajnos Magyarországon ritkábban vesznek könyvet Magyar íróktól. Másrészt férjezett nevem van, de miért adjak ki könyvet a férjem családjának a nevével? És ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármi bajom lenne ezzel a dologgal kapcsolatban, de túlságosan ragaszkodom édesapámhoz és a felmenőimhez. Mivel nem tudtam dűlőre jutni, maradt az álnév.

H.:  Mikor elkezdtem olvasni meglepett a magyar hősnő. Az meg pláne, hogy simán megérteti magát Kanadában. Neked is ilyen jól megy a nyelv? Szerinted lehetséges, hogy ennyire ne legyenek nyelvi korlátok?

J. K. S.: Én csak alap szinten beszélek angolul és németül, tehát én nem lennék olyan könnyű helyzetben, mint Kori, viszont nagyon sok barátom, családtagom, ismerősöm van, akik majdhogynem anyanyelvi szinten beszélik az angolt. A lányaimat is ebbe az irányba fogom terelni, mert ez egyfajta szabadság.
Nyilván Kori sem azzal a "tájszólással" beszél, ahogy a Walker család, vagy ahogy Elizabeth, de megértik egymást és ez a lényeg. *mosoly*

H.: Hősnőnk a városból kerül a farmra. Te melyik életformát kedveled jobban vagy tudod elképzelni magad benne?

J. K. S.: Én összesen fél évet laktam városban, aztán fejvesztve menekültem vissza a biztonságot adó kicsi faluba, ahol születésem óta élek. Nekem a vidéki élet lételem.

H.: Lovak, tehenek egy cuki kutya is szerepel a könyvben. Állatbarát vagy ezek szerint? Neked van háziállatod?

J. K. S.: Már kiskoromban hazahurcoltam a kóbor állatokat. Egyszer még egy döglődő patkányt is. (Mentségemre szóljon, nagyon kicsi voltam és azt hittem, hörcsög. A szüleim kisebb szívinfarktust kaptak.) :D Szóval igen, állatbarát vagyok. Mindig voltak kutyáim, macskáim, hörcsögeim és minden, ami kertes háznál tartható.
Most két kutyánk, egy macskánk, egy 19 éves teknősünk, egy tengerimalacunk, egy fél szárnyú galambunk és nagyjából 200 aranyhalunk van. (Ők egy hatalmas kerti tóban.) :)

H.:Nagyon fontos szerepet kap a család. Számodra mit jelent ez?

J. K. S.: A család a legfontosabb. Ez ilyen egyszerű. :)

H.: Van belőled valamennyi Koriban vagy ő teljesen fiktív?

J. K. S.: Rövid hajam van és szeretnék olyan vékony lenni, mint ő. A többi mind fikció.

H.: Nem titok, hogy nekem Holly lett a kedvenc szereplőm. Neked kicsoda? Ki az, akit szívesen életre keltenél egy beszélgetésig?

J. K. S.: Nincs kedvencem. Andival szívesen elmennék bulizni és nagy bennem a kényszer, hogy Paul-t megnevettessem.

H.: Mik a terveid a jővőre nézve? Dolgozol most valamin?

J. K. S.: Szeretnék minél többet írni és publikálni. *mosoly* Egy regény már lapul elmentve a gépemen, ami a Szerelem hirdetésre könyvtől független. Nem tudom, kiadásra alkalmas-e, ezt majd eldönti egy szerkesztő. Most a Szerelem hirdetésre folytatásán dolgozom.

Köszönöm, hogy elkészíthettem az interjút.