2017. április 8., szombat

Gayle Forman: Csak egy év (Csak egy nap 2)

"Néha a sors vagy az élet, vagy nevezd aminek akarod, résnyire nyitva hagy egy ajtót, és te átmész rajta. De máskor bezarja, és neked kell megkeresned a kulcsot, vagy feltörnöd a zárat, vagy berúgnod az egész vacak ajtót. És máskor még csak nem is mutat neked ajtót, úgyhogy magadnak kell fölépítened."

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 378
Fülszöveg:
Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.




Csak egy nap, folytatás? A titokzatos holland, Willem szemszögéből?
Nekem ez kell.
Tényleg kellett, két nap alatt elolvastam.

Szóval a történetünk ott kezdődik, ami már ismerős: Willemet a kórházban akarják tartani, de ő Lulu keresésére indul. Mint tudjuk, későn.
Innentől indul egy folyamatos utazás, Amszterdamtól Mexikón.át Indiáig. De Willem nem csak a titokzatos lányt kutatja, hanem önmagát is.

Ez a regény nálam önmagában önálló kötetként nem állná meg a helyét. Lehet mókusok elé vetni, de így gondolom.
Viszont Allyson történetének kiegészítésére tökéletes, márpedig ezért írták.
Az a felállás van, amikor ismered az egyik fél verzióját, de ismerni akarod a másikat is, azt, hogy vele ekkor vagy akkor mi történt.
Azt pedig kijelenthetjük, hogy a fiú nem hazudtolja meg önmagát: utazik, keres, felfedez.
Bár néha piszkosul kiakasztott, mikor tudtam, hogy egy helyen vannak, mégse találták meg a másikat.
Jó rendben megértem én, hogy mindennek megvan a naga ideje...de azért mennyi ideges vágyakozással töltött hónapot megspóroltak volna.

Örültem, hogy Willemről végre ennyi mindent megtudtunk. Minden apró részlet, amit eddig hiányoltam napvilágra került.
Olykor olykor meglepett, hogy ennyire mehetnékje volt. Mintha csak maga akart volna a kaland elé menni.
Furcsa volt, hogy az anyját annyiszor hívta a keresztnevén.
Bár...három év alatt is történhet elszigetelődés.
Yael-nek ugyan nem értettem minden tettét, de örültem, hogy azért valamennyire rendeződött a viszonya a fiával.
Egyébként meg én is szívesrn ismernék egy olyan segítőkész embert, mint Kate. Mondjuk végiggondolva, van is.
A többi szereplőt, Willem barátait is kedveltem. Tetszett, hogy ennyire a fiú mellett álltak, noha sokáig nem ismerték a teljes igazságot.

Örülök, hogy ezúttal nem hagytam ki, kalandos utazás volt, sok tapasztalatmegállóval.
Olyan ez a regény, mint egy puzzle másik fele. Allyson története az egyik oldal, Willemé a másik.
Külön-külön se annyira rosszak, de a teljes képet mégis együtt adják.
Vannak olyan dátumok, napok, találkozások, amik meghatározóak. Amiket nem tudsz, nem akarsz felejteni.
Hiába telik el akár egy teljes év, a múlt egy darabja, annak a napnak az emléke ott marad, és várakozik, hogy a jeleneddé válhasson.

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése