Halloween projecthét III. - Öltözzünk be

Sziasztok!
A mai bejegyzés lényege, hogy az elkövetkező időszakban (10.24. ~ 10. 30.) között minden blogger akit erre meghívtak vagy részt vesz benne, dob egy saját maga kreált Halloweeni posztot a közösbe.
Én a jelmezekre térek ki.



 A kelta újév november elsején kezdődött, az előző éjszaka viszont sem az ó- sem az újévhez nem tartozott. Ebben az időn kívüliségben a túlvilág falai is megszűntek létezni, ezért az összes természetfeletti lény, tündér, manó, kobold és természetesen a halottak lelkei is szabadon kószálhattak az emberek között – legalábbis a kelták hite szerint. Ez a hiedelem szelídült jelmezes ijesztgetéssé.

Sok könyvben említésre kerül az ünnep, vagy öltöznek jelmezbe a szereplők.
Kigyűjtöttem pár idézetet, könyvcímmel együtt.
Íme:

"Nelson – ahogy ő fogalmazott – agyatlan zombinak öltözött. Én kicsit zavarban voltam, mert túl testhezállónak éreztem a csontvázjelmezemet. Aztán Nelson odajött hozzám, és
megkopogatta a koponyámat:
- Kopp, kopp. Ki van ide bent? – kérdezte.
– Én vagyok az, Sky!
– Miféle Sky?
- Fogd be, Nelson! – szóltam vissza neki, mire ő nevetni kezdett:
– Szuperül nézel ki! Honnan szerezted ezt a göncöt? Bérelted valahol?
Levettem a maszkomat:
- Nem, Simon csinálta.
– Állati!
– Ő és Sally otthon ülnek… két ugyanilyen szerelésben.
Nelson erre elkezdett ráncigálni abba az irányba, amerre laktam.
– Ha ez komoly, akkor most azonnal meg kell néznünk!
A bordái közé böktem:
- Nehogy eszedbe jusson felvetni ezt a többieknek, mert akkor saját kezűleg lapítom szét azt a halott agyadat, és megetetem vele a zombi haverjaidat."
(Joss Stirling: Lélektársak – Sky

"– Mi a fene van rajtad?
Dühösen nézek lefelé.
– Ez egy fekete princessz fűző – válaszolom büszkén, és az orromat olyan magasra emelem, ahogy csak tudom. – Nem is vártam, hogy megértsd, mert már öreg vagy. Ezt divatnak hívják. Di-vat.
Most Annabelen a sor, hogy döbbenten nézzen.
– Ez a tavalyi halloweeni jelmezed, Harriet? – szólal meg végre, miközben lop egy darabka levárt Apu pirítósáról, és a sajátjára keni. – Póknak öltöztél?
Köhögök.
– Nem.
– Akkor miért lóg le a válladról egy láb?
– Ez egy különleges masni.
– És miért maradt ott a hátadon hét kör alakú tépőzár?
– Ezt stílusjegynek hívják.
– És a hasadról lelógó pókhálót?
Az Isten szerelmére.
– Oké – csattanok fel. Nem mintha mindenáron érzelgős vagy felpaprikázott szeretnék lenni, de kicsit dühítő, hogy minden időmet a terveim listába írására fordítottam, és senki nem hajlandó ragaszkodni hozzájuk. Miért nem tartja mindenki magát a tervemhez? – Oké, ez a halloweeni jelmezem, rendben? Most boldogok vagytok?"
(Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre)

"– És most mit vársz tőlem? Hogy ebédidőben kiugorjak a halloweenboltba, vegyek egy vörös parókát, és legyek Mary Jean a Pókemberből?
– Megtennéd? Az fantasztikus lenne – hízeleg Peter."
(Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem)

"Karcsúsított volt, és a kerek nyakkivágása alatt, mellmagasságban fekete, erősen horrorfilmre emlékeztető betűkkel ez állt: „Bite me”. Egy ideig méricskéltem. Ezidáig még nem kínálkozott megfelelő alkalom, hogy felvegyem, egy halloween partira viszont a legjobb választásnak látszott, amit a ruhásszekrényem nyújtani tudott.
(…)
Miközben becsuktam, újra az arcára néztem, és láttam, hogy Elyas szeme leírhatatlan csillanással a pólómra irányul. Egy kicsit lehajtotta a fejét, lentről nézett rám, és a szája egyik szegletét felhúzta, olyan egyoldalas mosolyt formált, amely egyetlen éjszaka sem hagyott aludni. Amikor a mosolya szélesebbé vált, hegyes, fehér szemfog villant elő, és megerősítette a legrosszabb feltételezéseimet.
Vámpír. Elyas vámpírnak öltözött."
(Carina Bartsch: Türkizzöld tél)

"– Van már jelmezed halloweenre, kislány? – érdeklődött a Séf.
– Van…
– Na és mi leszel?
– Glinda az Óz-ból – mondta szorongva a lány. – Bár nem hinném, hogy eljutok a bulira, hiszen azt Mottonban rendezik.
– Én Jézus leszek – közölte a Séf, majd lepusztult tornacipőben császkáló, szurtos kísértetként indult tovább Ginny nyomában. Amikor visszafordult, mosolygott, de a tekintete üres volt. – És haragos vagyok."
(Stephen King: A búra alatt)

"– Úgy nézek ki, mint egy zsiráf. – Túl sokszor hallotta ezt, hogy bármi mást elhiggyen.
– Én pedig farkas vagyok. Örökre megvan a halloween jelmezünk. Drága zsiráfom, mondtam már, mennyire szeretem hosszú-hosszú lábadat?"
(Christina Dodd: A sötétség illata)

"A nappal olyan nevetségesnek tűnő dolgok, mint a művér és a művégtagok most, az éjszaka sötétjében sokkal baljósabbnak hatottak. Sokkal ijesztőbbnek. Mindenkinek eszébe jutott a gyilkos és elfogta őket az idegesség – a boltban vásárolt, ostoba halloweeni ijedelmet felváltotta a valós élet-halál rémület. Életem legjobb Halloweenje volt."
(Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos)

"- Lake, ha a fiúk tüdőráknak szeretnének öltözni halloweenkor, akkor nincs más választásom, mint hogy megvarrjam nekik a legszebb rákostüdő-jelmezt, amit csak lehet."
(Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás)

Egy csajnak joga van kiribancítania magát Halloween-kor.
Barney Stinson – Matt Kuhn: A Tesó Kódex

"- Halloweenkor Han Solónak öltöztem fel.
– Hány éves voltál?
– Huszonhét."
(Nora Roberts: A második kezdet)

" -Igen! Tényleg úgy gondolom, hogy vicces vagy! Mármint, ki más lenne képes Thomas Magnumnak öltözni Halloweenkor?!"
(Meg Cabot – Kim Harrison – Michele Jaffe – Stephenie Meyer – Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák)

"- Nyolcéves koromban öltöztem tündérnek Halloweenkor. Anya csinált nekem kalapot hozzá.
– Emlékszem. – Simon karba font kézzel dőlt hátra a székén. – Én Transzformer voltam. Pontosabban egy Álca."
(Cassandra Clare: Hamuváros)

"– Ő akarok lenni Halloweenkor!
– Ki?
– Tündérkirálynő hercegnő, minden tündérhercegnők királynője! Ő a kedvencem!
– Hm. Jól van. Megcsinálhatjuk a jelmezt…
– De a szárnyakkal lehessen repülni! És a pálcája igazi halálsugarat lőjön!"
(Richard Thompson: Zsákutca – Kertváros)

"[Kázmér] – Te mi leszel Halloweenkor?
[Huba] – Nem tudom, ötletem sincs.
[Kázmér] – Lényeg, hogy jó ijesztő legyél!
[Huba vicsorog] – Akkor be sem öltözöm.
[Kázmér] – Én egy hordó szennyező vegyianyag leszek."
(Bill Watterson: Valami folyik az ágy alatt)



Kaptunk néhány ötletet, hogy melyik könyvkarakter, mibe öltözne.
De vajon a szerzők milyen jelmezt választanának?
Róbert Katalin legszivesebben egy vérhiúz/vérfarkas jelmezbe bújna.
On Sai dió(szörnyecske) lenne.
Lylia Bloom hercegnővé válna, valami hatalmas szoknyájú ruhában.
Bessenyei Gábor pedig a gyermekkori képregények hatására Batman bőrébe bújna.
Zakály Viktória siró angyal jelmezt venne fel

Már csak az a kérdés Ti minek öltöztök, öltöznétek?
Ugyan a bejegyzésben volt jó néhány ötlet, de várom ha valaki más jelmezt húz.





A többiek bejegyzései:
~ Varázstinta
 http://varazstinta.blogspot.hu/?m=1
~ Today Wiggin
http://todaywiggin.gportal.hu
~ Real Thoughts
http://www.realthoughts.hu/?m=1
~ Neverhoods diary
http://neverhoodsdiary.blogspot.hu
~ Books everywhere
http://bookseverywhere003.blogspot.hu/?m=1
~ Könyvvadászok
http://konyvvadaszok.blogspot.hu/?m=1
~ Könyvjelző blog
http://konyvjelzobloog.blogspot.hu/?m=1
~ Karina & Books
http://karinaandkonyvek.blogspot.hu/?m=1
~ Goodbye agony
 https://goodbye-agony.blogspot.hu/?m=1
~ Feel invincible
http://ifeelitinvincible.blogspot.hu
~ Coffee and manga
http://coffee-and-manga.blogspot.hu/?m=1
~ Books of dreamer
http://booksofdreamer.blogspot.hu/?m=1



Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.