Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 342
Fülszöveg:
Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.
Szemezgettem én már ezzel a regénnyel egy jó ideje.
Főleg a boritó fogott meg, bár az angyalos történeteket alapból szeretem.
Kikapcsolódás volt olvasni.
A történetben az angyalok hiába észvesztően néznek ki jól, a pusztítás valahogy jobban vonzza őket.Leigázzák a városokat, az emberek menekülőre fogják.
Kivéve Penyrint aki a családjával talán túl későn akar már meglépni.
Csakhogy szökés helyett látja, ahogy egy angyalnak levágják a szárnyát, a húgát pedig elrabolják.
A terv pedig ezzel megváltozik.
Olvastam már poszt-apokalipszis témájú regényt. Angyalosat szintén.
De a kettőnek a kombinációjához még nem volt szerencsém.
Eddig.
Aztán jött az irónő, és nagyon ügyesen kombinálta a két témát.
Az első oldaltól kezdve leköti az ember figyelmét és nem is ereszti. Igaz, hogy kellett egy-ket fejezet,mire igazán beindultak az események, de onnantól kezdve sodró volt a lendülete.
Ami nekem hiányzott egy kicsit, több info az angyalokról. A könyv második felében ugyan már kaptunk morzsákat, de az olyanok voltak, mintha az irónő nem akart volna igazán belemenni ebbe a részébe. Pedig örültem volna neki.
Női főszereplőnk Penyrin, aki az uralkodó világvége és zsenge kora ellenére meglepően normális karakter lett. Bár egy idő után idegesített egy aprócskát, hogy azt ismételgeti meg kell mentenie a húgát.
Férfi főszereplőnk, Rafael, - akit a könyvben VÉGIG rafiztwk. Mint egy malacot. Falramásztam tőle. - arkangyal a gyógyítás, a teljesség és egység angyala, az Isteni gyógyító energia közvetítője.
Hivatalosan. A regényben egyáltalán nem. Csak a szárnyait akarja visszakapni, de nagyon. Szokatlan neki a gyaloglás. És simán megeszi a macskakaját.
Mit ne mondjak, érdekes egy karakter.
Az mellékszereplők közül főleg az anyát emelném ki. Kissé tébolyultra sikerült szerencsétlen...bár valószínű nem ok nélkül.
Lesz itt még itt inkább ok imádkozásra, mint ujjongásra, de ez a jövő zenéje...
Élvezhető cselekmény, ami, ha jókor olvasod igazán magával tud ragadni. Angyalos történetet kedvelőknek kifejezetten ajánlom.
Annak ellénere is, hogy az egyik angyalunknak malacneve van, és a biblia rész nagyon bojgatva, egyszer mindenképp érdemes elolvasni.
Tényleg van benne valami izgalmasan nemmindennapi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése