Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 316
Fülszöveg:
Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása – pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen – hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint – a szó szoros értelmében – álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson.
Igazából tippem se volt, mire számítsak a regénytől. Évekkel ezelőtt olvastam, így nem sokra emlékeztem, gondoltam, egy újraolvasás nem fog ártani. Kellett már valami könnyed, kikapcsoló.
A főszerepet egy Clara Gardner nevű lány kapja. Aki az angyali mivoltjából adódóan kap egy rendeltetést, ami miatt költözniük kell.
Így Clara megkapja az új lány szerepét, ráadásul a rendeltetése se fekete fehér. Tele van homályos foltokkal.
A dolog bonyolult, a gondolatai zavarosak, az idő pedig egyre közeleg.
Mindig is szerettem az angyalos történeteket, bár tény, hogy ebben a kötetben még annyira nem kerül előtérbe ez a rész.
Ennek ellenére szórakoztató, és van benne valami újszerű is.
Legalább is nekem a látomásos dolog végig tetszett. Az, hogy nem lehetett tudni a végkifejletet.
Ott volt Christian az angyali látomásból, plusz Tucker aki teljesen normális lányként tekint Clara-ra.
Horgászni, túrázni járnak, jól érzik magukat együtt. Normálisnak, hétköznapinak.
Nem csak a fiúk karaktereit szerettem; a mellékszereplő lányok is erősek és szerethetőek voltak. Bár tény, hogy Wendy néha kissé bökte a csőröm, de nem zavaróan. Angelát így az első kötetben jobban kedveltem...majd elválik.
Clara anyukáját is szimpatikusnak találtam, bár a folyamatos rendeltetés-mániáját és a titkolózásait nem szerettem.
A cselekmény pörgős, élvezhető, igazi ifjúsági fantasy, bár igazán csak az utolsó száz oldalon pörőgnek fel a dolgok. De akkor nagyon.
Élveztem olvasni, megadta amit akartam tőle: szórakoztatott. Gyorsan haladtam vele, kikapcsolta az agyamat, nem kezdett nagy gondolatokat ébreszteni bennrm, de ez most jó is volt így.
El fogom olvasni a többi kötetet is, ez kezdésnek, felvezetésnek nem volt rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése