☆Szombati értékelés - Kerstin Gier: Rubinvörös (Időtlen szerelem 1.)
"Mégis mi a rosszabb? Ha az ember megőrül, vagy ha tényleg egyik időből a másikba ugrál?
Feltehetőleg az utóbbi, gondoltam. A másikra legalább írnak fel gyógyszert."
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 334
Fülszöveg:
Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!
Már olvastam néhány évvel ezelőtt, de szükségem volt valami lightosabbra ami kikapcsol, úgyhogy újra előkerült.
Nem is nagyon bántam, még mindig képes vagyok teljesen és totálisan elveszni a történetben.
Az alapsztori az adja, hogy van egy nevezett időutazást felelős gén, ami általában az ember tizenhatodik életében mutatkozik meg először. De a képlet nem ilyen egyszerű: az embernek egy bizonyos hónap bizonyos napján kell születnie ahhoz, hogy megkaphassa a gént, ezt követően pedig hosszú évekig tart a felkészítő folyamat.
Ám mi van akkor, ha a génhordozó nem tudja, hogy az, aki?
Így járt főhősnőnk is, Gwendolyn is, aki csak gént kapott, ahhoz használati utasítást nem.
Jól gondoljátok, minden lesz innentől az élete...az egyszerű kivételével.
Nem tudom miért, de amióta a blogot vezetem, veszek észre "hibákat" olyan könyvekben is, amiket előtte istenítettem, és az egekig magasztaltam.
Ezzel se volt sajnos másképp.
Bármennyire igyekeztem megérteni, amikor visszautaztak Saint German grófhoz...nos abba tökéletes belezavarodtam. Ennek az unokájának az unokája, és egyébként is...no mindegy, néhány átolvasás után már nem volt katyvasz.
És ha már az időutazást említettem: igazán érdekesnek tartom még mindig.
Ráadásul azok a ruhák, azok a a környezetek. Nincs mit tenni, egyszerűen szerelem.
Ha választani kellene, hogy melyik könyvben lennék főszereplő, szerintem nem gondolkodnék sokat, mielőtt ezt a regényt mondanám.
És nem csak az időutazás miatt. Más jó pontjai is vannak: az időutazás, mint főszáll mellett, ott van a cselekmény többi része. Az, ahogy Gwen próbálja megérteni a dolgokat, alkalmazkodni az újonnan kialakult helyzethez. Annyira örültem, hogy egyáltalán nem vált valami sipákoló, hisztis, jajmostmégismilesz anyámasszony katonájává, hanem igyekezett kihozni a legtöbbet a dolgokból, bebizonyítani, hogy igenis méltó arra, hogy tiszteljék, és ne csak valami béna iskolás lányt lássanak benne.
Kicsit bővebben a szereplőkről: ugye egyrészt Gwen, ám természetesen van partnere az időutazásban. Férfi ágon ugyanis Gideon de Villers a mostani időutazó. Aki egy arrogáns, felvágós, beszólogatós, hegedülős....ex-lovaspóló játékos.
Aki durván kiakadt, mikor az események, és annak női főszereplője kissé megváltozott.
Ám végig ott a lehetősége annak, hogy talán ez csak a látszat...és ahogy haladunk, ez egyre biztosabbá válik.
A többieket és nagyon szerettem ám, főleg Madame Rossinit. Annyira édes asszony. Örömmel állnék neki modellt, annak ellenére, hogy én tuti nem vagyok egy Hattyúnyak kisasszony.
Aztán ott van a gróf, aki egész biztosan tartogat még meglepetéseket. Ahogy Lucy és Paul is. Egyáltalán nem vagyunk még a rejtélyek végén, ebben biztos vagyok.
A színes betűk üdítő változatosságot jelentettek a már megszokott fekete-fehér duóhoz képest, ahogy az új fejezek előtt lévő lábjegyzetszerűséges és idézetek is tetszettek.
Összegében azt kell mondanom, hogy egy könnyed, szórakoztató történet. Érződik rajta, hogy az irónő felvezette még csak a dolgokat, hogy aztán a többi kötetben részletesebben kidolgozza azokat,de ez egyáltalán nem zavart. Elvégre egy trilógiáról van szó, nem is kell elárulni mindent már az elején.
Ha valami olyan regény kell, ami teljesen kikapcsolja számodra az időt, ráadásul anélkül juttatt el például 1956-ba, hogy fel kellene állnod a fotelből...nos, akkor nagy valószínűséggel megtaláltad.
Gyere, csak bátran...Izgalmas utazás vette kezdetét.
Feltehetőleg az utóbbi, gondoltam. A másikra legalább írnak fel gyógyszert."
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 334
Fülszöveg:
Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!
Már olvastam néhány évvel ezelőtt, de szükségem volt valami lightosabbra ami kikapcsol, úgyhogy újra előkerült.
Nem is nagyon bántam, még mindig képes vagyok teljesen és totálisan elveszni a történetben.
Az alapsztori az adja, hogy van egy nevezett időutazást felelős gén, ami általában az ember tizenhatodik életében mutatkozik meg először. De a képlet nem ilyen egyszerű: az embernek egy bizonyos hónap bizonyos napján kell születnie ahhoz, hogy megkaphassa a gént, ezt követően pedig hosszú évekig tart a felkészítő folyamat.
Ám mi van akkor, ha a génhordozó nem tudja, hogy az, aki?
Így járt főhősnőnk is, Gwendolyn is, aki csak gént kapott, ahhoz használati utasítást nem.
Jól gondoljátok, minden lesz innentől az élete...az egyszerű kivételével.
Nem tudom miért, de amióta a blogot vezetem, veszek észre "hibákat" olyan könyvekben is, amiket előtte istenítettem, és az egekig magasztaltam.
Ezzel se volt sajnos másképp.
Bármennyire igyekeztem megérteni, amikor visszautaztak Saint German grófhoz...nos abba tökéletes belezavarodtam. Ennek az unokájának az unokája, és egyébként is...no mindegy, néhány átolvasás után már nem volt katyvasz.
És ha már az időutazást említettem: igazán érdekesnek tartom még mindig.
Ráadásul azok a ruhák, azok a a környezetek. Nincs mit tenni, egyszerűen szerelem.
Ha választani kellene, hogy melyik könyvben lennék főszereplő, szerintem nem gondolkodnék sokat, mielőtt ezt a regényt mondanám.
És nem csak az időutazás miatt. Más jó pontjai is vannak: az időutazás, mint főszáll mellett, ott van a cselekmény többi része. Az, ahogy Gwen próbálja megérteni a dolgokat, alkalmazkodni az újonnan kialakult helyzethez. Annyira örültem, hogy egyáltalán nem vált valami sipákoló, hisztis, jajmostmégismilesz anyámasszony katonájává, hanem igyekezett kihozni a legtöbbet a dolgokból, bebizonyítani, hogy igenis méltó arra, hogy tiszteljék, és ne csak valami béna iskolás lányt lássanak benne.
Kicsit bővebben a szereplőkről: ugye egyrészt Gwen, ám természetesen van partnere az időutazásban. Férfi ágon ugyanis Gideon de Villers a mostani időutazó. Aki egy arrogáns, felvágós, beszólogatós, hegedülős....ex-lovaspóló játékos.
Aki durván kiakadt, mikor az események, és annak női főszereplője kissé megváltozott.
Ám végig ott a lehetősége annak, hogy talán ez csak a látszat...és ahogy haladunk, ez egyre biztosabbá válik.
A többieket és nagyon szerettem ám, főleg Madame Rossinit. Annyira édes asszony. Örömmel állnék neki modellt, annak ellenére, hogy én tuti nem vagyok egy Hattyúnyak kisasszony.
Aztán ott van a gróf, aki egész biztosan tartogat még meglepetéseket. Ahogy Lucy és Paul is. Egyáltalán nem vagyunk még a rejtélyek végén, ebben biztos vagyok.
A színes betűk üdítő változatosságot jelentettek a már megszokott fekete-fehér duóhoz képest, ahogy az új fejezek előtt lévő lábjegyzetszerűséges és idézetek is tetszettek.
Összegében azt kell mondanom, hogy egy könnyed, szórakoztató történet. Érződik rajta, hogy az irónő felvezette még csak a dolgokat, hogy aztán a többi kötetben részletesebben kidolgozza azokat,de ez egyáltalán nem zavart. Elvégre egy trilógiáról van szó, nem is kell elárulni mindent már az elején.
Ha valami olyan regény kell, ami teljesen kikapcsolja számodra az időt, ráadásul anélkül juttatt el például 1956-ba, hogy fel kellene állnod a fotelből...nos, akkor nagy valószínűséggel megtaláltad.
Gyere, csak bátran...Izgalmas utazás vette kezdetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése