Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás (Gyönyörű sorscsapás 2.)

"Az ésszerű gondolkodást lebírta a vágy, hogy Abby Abernathy közelében legyek. Mindig is így volt, és ha a sejtelmem nem csalt, így is lesz."
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: Maxim
Oldalszám: 484
Fülszöveg:

Elsöprő szerelmi történet, melyben a kétségeket, a vágyakozást, az érzésekkel való szembesülést egy férfi szemén keresztül ismerhetjük meg.
Travis Maddox két dolgot őrzött meg abból, amit az anyja a halálos ágyán mondott: "Nagyon szeress! És még keményebben küzdj" Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszi ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti.
Abby lénye teljesen magával ragadja Travist. Bár kapcsolatuk csak mókának indul, végül mindketten rabul esnek érzéseiknek, és már nem tudják többé elengedni a másikat.




Szerintem nincs a világon olyan Travis Maddox fangörl, aki Abby története után nem akarta ismerni az érem másik oldalát. Azt, hogy a kedvenc Maddox fiúnk hogy élte át a történteket.
Épp ez volt az oka annak, hogy amint tudtam a kezembe vettem a regényt, és el is vesztem benne.
A történet a Gyönyörű sorscsapás olvasóinak nem okozott új csavarokat (HA NEM OLVASTAD a regényt, akkor a bejegyzés SPOILERES lehet), mégis ismerősen ismeretlen érzés volt olvasni. Nincsenek már benne olyan fordulatok, amikről ne tudnánk, valamiért mégis élvezet volt.

Az egyik nagy különbség a két kötet között: ebben bizony kapunk egy prológust, ami Travis gyerekkorába repít vissza minket, amikor megkapta az élete két meghatározó tanácsát. "Nagyon szeress! És még keményebben küzdj"
Ezek a szavak örökre beleégtek ugyan az akkori énje elméjébe, valahogy az életvitele mégsem ezt tükrözi. Hiszen mint tudjuk, illegális bunyók, találomra, részegen felszedett lányok, és sok-sok pia teszi ki az életét.
Aztán megjön számára a vágyott galamb, és mindenki más elmehet a sunyiba.

Innen indul be igazán a történet, és kapunk összehasonlítási alapot Abby-vel. Mint mondtam, túlzottan új jelenetek nincsenek benne, egy-kettő van csak, ami a lány könyvéből kimaradt, itt viszont helyett kapott. (Mint amikor elmegy az apjához tanácsért.. Az-az egyik nagy kedvencem *-*)
Tulajdonképpen görbe tükröt kapunk arról, hogy az, aki mindig macsónak, és übermagabiztosnak mutatja magát, tele van kétségekkel, és félelmekkel.
Nem Abby-től. Talán inkább attól, aki. Attól, ami köztük alakul a lánnyal.
Attól, amit érezni kezd iránta.
Az irónő igazából az arcunkba tolja, a jól ismert gondolkodjamásikfejével-módszert és ez jól is veszi ki magát.
Hiszen aki eddig nem érzett menthetetlen szerelmet a tetovált verekedő rossz fiú iránt, az tuti biztos, hogy beáll a sorba...aki pedig eddig is ott volt? Nos, ő még jobban belegabalyodik *bőszen mutogat magára*

Belelátunk Travis fejébe, abba, hogy minden viselkedése ellenére nem vágyik másra csak egy kis szeretetre és figyelemre, arra, hogy valaki meglássa az álarc, a maszk mögött a valódi érző embert. Azt az énjét, amelyik bármit megtenne Galambért, és minden erejével igyekszik bizonyítani. Noha egy buta fogadásnak indul az egész...de mind tudjuk, hogy több lesz.
Volt, hogy bosszantott a bizonytalansága, az, hogy hiába üt ki nála többször nagyobb ellenfeleket, a saját érzelmeiben bizonytalan. De egy idő után megbocsájtottam neki; tényleg új volt számára a helyzet, de ehhez mérten jól kezelte. Bár szerintem Abby sokszor nem érdemelte meg, hogy ennyire kikészüljön miatta Travis, de ezt csak én gondolom.

Akit itt még jobban megismerünk, az Shep, az unokatesó. Mikor Trav-vel volt közös jelenete, mindig mosolyogtam. Valóban szívták egymás vérét, be-beszólogattak a másiknak, de amikor kellett, akkor simán kiráncigálták egymást letargiából. Olyan fiúsan oldották meg: nem kötötték senki orrára, de mikor kellett, ott voltak a másik mellett. Megszerettem nagyon Shep-et is.

Visszatérve Trav-re: mint mondtam, nem olyan tökéletes, mint először hisszük, van benne kétely és bizonytalanság is. Ez teszi emberivé.
Ugyanakkor ott a kemény, verekedős, káromkodós énje is, aminek sokáig egy nő sem tud ellenállni.
Travis hitt abban, hogy egyszer jön majd valaki, aki nem követel, hanem kér. Aki nem ígér, hanem ad. Aki nem mást akar, csak azt, aki.. Aki ha rá néz, valóban őt látja és nem mást. Aki tőle vár megnyugvást, szerelmet, megbocsájtást. Hogyha megtalálja, az-az ember majd itt marad. És nem tűnik el az életéből egy pillanat alatt. Itt hagyva fájdalmat, ezer nyitott kérdést, talányokat.
Tudta, hogy egyszer jön valaki - aki minden nehézség ellenére maradni is fog.
Egy galamb a sok dögkeselyű között.

Tipikus fiúszemszöges könyv, tehát ha az előző kötetet olvastad, ez nem sok újat ad.
Mégis...nem lehet nem szeretni, és falni a sorokat.
Egy jó tanács: ne közvetlen az előző kötet után kerüljön sorra, mert megeshet, hogy akkor unalmas lesz.
Viszont ha a két kötet kéne választani Travis szemszögét sokkal szívesebben olvasom.
Hisz egy Maddox fiú nagyon szeret. És a végsőkig küzd.
Igazi szívrabló vagy Travis.

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.