R.J. Palacio: Csodácska

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 365
Fülszöveg:
August (Auggie) Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi. De képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután együltő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

                                       ***

Két nap se kellett hozzá, hogy eljussak az első oldaltól az utolsóig, és egyszerűen nem értem magam, miért halasztgattam eddig az olvasását. Ugyanis IMÁDTAM annyira őszinte, annyira gyönyörű, annyira tiszta. Imádtam. Ja, vagy ezt már mondtam?
Kicsit abbahagyom az áradozást, és kitérek a történetre, elvégre az érdekelhet drága Olvasóm, hogy miért is imádtam ennyire.
Szóval: August Pullman egy hétköznapi gyerek, ám egy genetikai betegség miatt a kinézete közel sem hétköznapi. Ahogy ő maga mondja: Akármilyen borzalomra gondolsz, szorozd meg öttel.
Mivel sok ideig műtéti beavatkozással igyekeztek valamennyire hétköznapibbá tenni az arcát, eddig nem járt iskolába, ám most végre változik a helyzet, és felveszik Beecher Prep iskola ötödik osztályába.
Egyszer váltottam iskolát, egy évvel idősebbként, mint Auggie. Én is hétköznapi lányként, egy közel sem hétköznapi helyzettel; ám a mai napig emlékszem a torkomat szorító érzésre, amikor becsöppentem egy már összeszokott társaságba. Én voltam az "új gyerek", aki mindenhová tartozik, és mégse illik igazán sehová. Mondom ezt úgy, hogy nem annyira különböztem azoktól, akik közé kerültem, ellentétben August-tal. Azt kell mondjam, hogy ő sokkal jobban viselte a helyzetet vagy vette az akadályokat, mint én akkor...Auggie minden tekintetben egy igazi harcos, hatalmas szívvel, akarattal, és szeretettel
Szerencsére, ezt nem csak én vettem észre, hanem szép lassan a környezetében élők is: Jack, Charlotte, Summer..mindannyian szép lassan Auggie köré gyűlnek, bebizonyítva neki, hogy nem minden a külső. Ezért is szeretem én is jobban a fiatalabb/kisebb gyerekeket. Képesek továbblátni a külsőség, a nyilvánvaló sablonján, és meglátják azt, ami belül van: egy ember igazi értékét.
Épp' emiatt nem csak August igazi kedvencem, hanem ők, mindannyian. A kisfiú barátait nem lehet nem szeretni azért, hogy mindig kiálltak August mellett, a rosszindulatú megjegyzések, a "Pestis" és minden más ellenére. A családja pedig: mit ne mondjak, mindenkinek ilyen támaszt kívánok, mint amilyet Auggie kapott. Bármi is történt a kisfiúval meghallgatták, szerették és támogatták. Öröm volt olvasni.
 A könyv másik nagy erőssége, - azon kivül, hogy érezhető volt végig valami különleges varázs - hogy a fontosabb szereplők megszólaltak néhány fejezet erejéig. Ott van August nővére Olivia, akkor Summer, Justin, Jack...ismeritek azt a fajta különleges érzést, amikor valaki, akinek nagyon érdekel a véleménye, végül elmondja? Én ugyan így voltam, ezeknek a karaktereknek a gondolatait olvasva. Jobban megismerhettük belőle őket, és így, ha lehetséges csak mégjobban a szívünkhöz nőttek. Érdekes volt olvasni mi játszódik le bennünk mint August kapcsán, mind általában. Hatalmas, gigantikus nagy pirospont az írónőnek a sok különböző karakter, mégis fantasztikus ábrázolásáért.
 Oldalakon keresztül képes lennék ódákat zengeni erről a könyvről, de nem teszem. Azért nem, mert hiába próbálnám, nem tudnám visszaadni azt a varázst, ami átitatja a lapokat. Ezt olvasni kell, és csak utána se beszélni róla. Vagy még utána se, csak őrizni egy kicsit azt a csodát, amit adott. És tudjátok miért?
Mert mindannyian egyediek, megismételhetetlenek, és pótolhatatlanok vagyunk. Mert mindannyiunkban van egy kicsi Auggie. Mert mindannyian csodák vagyunk valaki életében.



Bejegyzés EXTRA- Azok a bizonyos ukázok -
SZEPTEMBER
Ha döntened kell, hogy helyesen vagy kegyesen viselkedj, mindig az utóbbit súgja a szíved (Dr. Wayne W. Dyer)

OKTÓBER
Cselekedetei emelnek szobrot az embernek (Ókori egyiptomi sírfelirat)

NOVEMBER
Ne barátkozz olyanokkal, akik méltatlanok rá. (Konfúciusz)

DECEMBER:
Bátraké a szerencse (Vergilius)

JANUÁR
Senki sem különálló sziget. (John Donne)

FEBRUÁR
Jobb néhány kérdést tudni, mint az összes választ. (James Thurber)

MÁRCIUS
A jó szó semmibe sem kerül, mégis megfizethetetlen (Blaise Pascal)

ÁPRILIS
Ami szép, az jó, az hamarosan megszépül (Szapphó)

MÁJUS:
Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod. (John Wesley)

JÚNIUS
Csak sodródj a nappal és érd el a sugarakat ( The Polyphonic Spree: Light and Day)

CHARLOTTE CODY UKÁZA
Nem elég barátságosnak lenni.
Barátnak kell lenni.

REID KINGSLEY UKÁZA:
Mentsd meg az óceánokat, mentsd meg a világot! (Én!)

TRISTAN FEIDLEHOLTZEN UKÁZA
Ha valami nagy dolgot akarsz elérni az életben, tenned kell érte. Most csend legyen, met mindjárt a lottószámok következnek! (Homer Simpson)

SAVANNA WITTERBERG UKÁZA
A virágok nagyszerűek. De a szeretet még náluk is jobb. (Justin Bieber)

HENRY JOPLIN UKÁZA
Ne barátkozz taplókkal (Henry Joplin)

MAYA MARKOVITZ UKÁZA
Csak szeretet kell (The Beatles)

AMOS CONTI UKÁZA
Ne erőlködj azon, hogy menő legyél!
Mindig meglátszik, és az nem menő. (Amos Conti)

JULIAN ALBANS UKÁZA
Néha jó újrakezdeni (Julian Albans)

SUMMER DAWSON UKÁZA
Ha sikerül átvészelned a felső tagozatot anélkül, hogy megbántanál valakit, az tényleg zsiráfság. (Summer Dawson)

JACK WILL UKÁZA
Maradj nyugodt és ne add fel! (Valami közmondás a ||. világháborúból)

AUGUST PULLMAN UKÁZA
Mindenki megérdemli, hogy állva ünnepeljék legalább egyszer az életben, mert mindannyian legyőzzük a világot. (Auggie)

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.